Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete

A MANTE tájékoztatja óvodavezetőknek

Tisztelt Óvodavezető! Kedves Kollégánk!

A Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete (MANTE) aggodalommal érzékeli azt a sajtóban is teret kapó vitát, amely a tankötelezettségről, az óvodából az iskolába lépés szakmai és jogi kérdéseiről bontakozott ki az elmúlt hetekben. Úgy látjuk, hogy a különböző nyilatkozatok, értelmezések, szakmai és szakmaiatlan érvek sok szülőt és pedagógust zavartak meg. A MANTE ezért úgy gondolta, indokolt ilyen formában megszólítani az óvodák vezetőit, a szülőket, a közvéleményt.
A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény elfogadását megelőzően hosszú szakmai vita bontakozott ki a tankötelezettség idejének kezdő időpontjáról, arról, hogy megmaradjon-e a gyerekek érettségét messzemenően figyelembe venni képes rugalmas iskolába lépés lehetősége, vagy ezt egy kötöttebb, merevebb szabályozás váltsa fel. Végül – a nemzetközi sikeres gyakorlatokat és a hazai tapasztalatokat is elemezve – megegyezés született a rugalmas iskolakezdés lehetőségének megtartásáról.
A köznevelésről szóló törvény 45. § (2) bekezdése szerint „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.”
Ez a szabály 2013 januárjától hatályos, s erre hivatkozva – úgy látjuk – felerősödtek azok a vélekedések, értelmezések, amelyek szerint a hatodik életévüket betöltött gyerekeket be kell íratni az iskolába. Megítélésünk szerint ennek két oka van.
Egyrészt sokan félreértik vagy félremagyarázzák a jogi szabályozást, amely pedig egyértelmű. Ha valaki például 2007. május 25-én születik, akkor nem válik automatikusan tankötelezetté 2013 szeptemberében, a rendelkezés szerint legkésőbb 2014 szeptemberében kell iskolába mennie. (Ez alól kivételt jelent, ha a szakértői bizottság további egy évig javasolja az óvodába járást.) A jogalkotói szándék nyilvánvaló: a cél az, hogy a gyerekek akkor kezdjék meg általános iskolai tanulmányaikat, amikor erre minden tekintetben alkalmassá, éretté válnak. Ennek megítélése a törvény szerint az óvodavezetők felelőssége, akik a szülők véleményét – meggyőződésünk szerint - messzemenően figyelembe véve hozzák meg kizárólag szakmai alapon nyugvó döntéseiket.
Nehezíti ugyanakkor az óvodák és vezetőik helyzetét egy a 2014/15-ös nevelési évtől hatályos rendelkezés. A köznevelésről szóló törvény 8.§ (2) bekezdése szerint ugyanis 2014 szeptemberétől az óvoda a gyermek három éves korától lesz kötelező (kivétel, ha a kötelezettség alól a család kérelmére, a védőnő és az óvodavezető egyetértésével a gyermek jogos érdekét és családvédelmi szempontokat szem előtt tartva a jegyző felmentést ad).
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez utóbbi szabály az idei óvodai és iskolai beíratásokat semmilyen módon nem érinti. Tény ugyanakkor, hogy a két rendelkezés (a rugalmas, a gyerekek érettséghez igazodó iskolakezdés lehetőségének biztosítása, illetve a három éves kortól kötelező óvodáztatás) egyidejű alkalmazása sok helyen szinte feloldhatatlan ellentmondáshoz vezethet. Ennek oka, hogy az óvodai főhelyek eloszlása ma is egyenetlen, sok településen, településrészen helyhiány miatt kénytelenek elutasítani a jelentkezőket az óvodavezetők. Országosan mintegy 20-25.000 férőhely létesítésére lenne szükség 2014 szeptemberéig, amire nincs reális esély. Olyan helyzet állhat elő, amikor az óvodák pedagógiai vezetőinek azt kell mérlegelniük, hogy az iskolába lépésre még nem teljesen érett gyerekeket küldjék-e el, hogy fel tudják venni a három éveseket, vagy fordítva, a kicsik felvételét utasítsák el, hogy a nagyobbak számára biztosítani tudják azt a felkészítést (adott esetben még egy, ritkábban két nevelési évig), amely a későbbi sikeres iskolai tanulás, előrehaladás alapfeltétele.
A MANTE úgy látja, hogy létezik ezt a dilemmát feloldani képes, szakmailag elfogadható kompromisszum, olyan, amely egyik gyerekcsoport érdekeit sem sérti. A minél korábbi, három éves kortól történő óvodáztatás ugyanis elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek számára fontos, ők azok, akiknek több nevelési évre van ahhoz szükségük, hogy a törvényben meghatározott időre iskolaérettekké válhassanak, s megkezdhessék tanulmányaikat. A gyerekek többsége esetében ugyanakkor elegendő lehet az is, ha csak négyéves koruktól kezdenek óvodába járni, a családi háttér ugyanis megfelelő feltételeket biztosít fejlődésükhöz. Ez a helyzet, valamint az, hogy a törvény lehetőséget biztosít az óvodába lépés időpontjának kitolására, megfelelő mozgásteret biztosíthat az óvodavezetők felelős döntéseihez mindaddig, amíg a szükséges óvodai férőhelyeket az állam és a fenntartók létrehozzák.

Tisztelt Óvodavezető! Kedves pedagógus Kolléga!

Mindannyian tudjuk, hogy a gyermekek későbbi sikerei szempontjából milyen meghatározó az, hogy az iskolakezdés a megfelelő időpontban történjék. Nemzetközi kutatások igazolják, hogy ennek hatása nem csak az iskolai előrehaladásra, hanem a későbbi teljes életpályára is meghatározó. A megfelelő időpontnál korábban iskolába lépők tanulmányi teljesítménye nagyobb eséllyel marad el a többiekétől, s bár a hátrányok egy részét sokuknak sikerül valamelyest csökkenteni, így is kisebb esélyük van arra, hogy jó középiskolában, illetve később főiskolán vagy egyetemen tanuljanak tovább. Mindez későbbi jövedelmükben, egzisztenciájukban, társadalmi pozícióikban is megmutatkozik.
Annak ellenére, hogy van olyan hangulat és érvelés, mely szerint túl sok, az iskolai tanulásra alkalmas hét és nyolcéves gyermek van az óvodákban, a tények mást mutatnak. A statisztikai adatok szerint az ilyen korú gyermekek aránya az óvodában reális. Nincs tehát ilyen „divat”, az óvodavezetők és a szülők felelősen hozzák meg ilyen irányú döntéseiket.
Sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy nagyon sok gyermek túl korán, nem megfelelő érettséggel lép az iskolába, s csak az első tanév végén, vagy második osztályos korában válik alkalmassá a teljes értékű tanulásra. Az első osztályban elvégzett DIFER mérések tanúsága szerint az ilyen gyerekek aránya intézményeként átlagosan 15-30 % között mozog. Ez tehát valóban releváns, megoldásra váró probléma.

Tisztelt Óvodavezető! Kedves pedagógus Kolléga!

Köszönjük, hogy megtisztelt figyelmével. Szeretnénk, ha a szülők is pontos képet kaphassanak lehetőségeikről, megismerkedhessenek a döntésük meghozatalát segítő érvekről. Ennek érdekében készítettük el rövid tájékoztatónkat - a csatolmányban található, nyomtatható -, s kérjük segítségét, hogy ezt – az Ön által vezetett óvodában megszokott módon – az érintettek megismerhessék.

CsatolmányMéret
mante_szuloi_korlevel.pdf35.16 KB